top of page
AZ ÉV FELFEDEZETTJE

 

Ezúton is köszönjük Babu Mirielnek a díjat, aki a Célkeresztben c. blog csodálatos írónője. Az ő története Starling City sötét alvilágába kalauzol minket, ahol nyomon követhetjük egy bérgyilkos, Lullaby Pease életét. Tíz éves kora óta hidegvérű gyilkosnak képezi a F.L.Y.S nevű szervezet, ahonnan lehetetlen a kitörés. Vagy mégis? 

Bátran ajánljuk a blogot azoknak, akik szeretik az akciódús, maffiás és sötét történeteket, valamint már régóta vágynak egy igazán vagány és erős női karakterre. Ha pedig megtetszett a sztori, mindenképp hagyjatok kommentet Babunak, mert megérdemli :)

 

http://celkeresztben-villains.blogspot.hu/

MIRŐL SZÓLT AZ ELSŐ ÍRÁSOD/TÖRTÉNETED/NOVELLÁD ÉS MIKOR ÍRTAD?
 

NEVRA - Ha jól emlékszem még gimnáziumban, tizenhat évesen írtam az első novellámat a magyartanárom noszogatására. Országos novellapályázat volt, egy előre meghatározott mottót kellett beleszőni. Az én történetem Eufrozináról, egy nagyon csúnya kislányról szólt és egy portréfestőről. 

 

MAXWELL - Tizenöt évesen elutaztunk valahova a családdal. Az autópályán robogtunk, apám vezetett, én mellette ültem, és próbáltam összehozni egy pároldalas irományt. A téli olimpia jéghoki döntőjén agyaltam, és próbáltam valamilyen történetet alkotni köré. Ott és akkor rájöttem, hogy a jégkorong és a szépirodalom nem fér meg egymással.

MILYEN ÉRZÉSEK TÖLTÖTTEK EL, AMIKOR MEGÍRTAD ÉS KÖZZÉTETTED AZ ELSŐ FEJEZETET/BEJEGYZÉST A BLOGODON?

 

Nagyon izgatottak voltunk, aznap a blog nyitását meg is ünnepeltük egy közös filmnézéssel, amit csak erre az alkalomra halogattunk már hetek óta. Végül annyira imádtuk a Hétköznapi vámpírokat, hogy jövő októberben az évfordulón újranézzük. 

KI ÍRTA AZ ELSŐ KOMMENTET A BLOGODHOZ, ÉS MI VOLT AZ? MIRE GONDOLTÁL, AMIKOR ELOLVASTAD?

 

Az első "igazi" komment Kincs Anitától érkezett a facebook oldalunkra: "Boldog karácsonyt és csak így tovább jövőre is!" Nagyon kedves és szívmelengető üzenet volt, őszintén nem számítottunk rá, épp ezért nagyon jól esett. Bár ez volt a legelső komment, privát üzenetekben nagyon sok kedvességet és biztatást kaptunk más bloggerektől, itt megemlítenénk a mi drága Babunkat, akitől ezt a díjat is kaptuk, és aki végigolvasta a történetünket, még a rettenetesen működő mobilos verzió mellett is. 

 

MI IHLETTE A TÖRTÉNETEDET?/HONNAN JÖTT A BLOGOD ALAPÖTLETE?

 

Egyik alkalommal, szóba kerültek köztünk a vámpíros történetek. Sokat beszélgettünk erről, megosztottuk egymással ki-mit olvasott a témában és persze felmerült a Twilight-effekt, ami egy időre alaposan átformálta a vámpírokról alkotott képet. Bölcsészekként nem meglepő módon késő délutánba nyúlt a vita, végül oda lyukadtunk ki, hogy akár írhatnánk egyet a saját szájízünk szerint. Spontán belekezdtünk, inkább csak egy játék volt, ahol zsákbamacskaszerűen küldtünk egymásnak oda-vissza válaszfejezeteket. Aztán annyira magával ragadtak minket a karakterek és a viktoriánus világ, hogy úgy döntöttünk írunk ebből egy regényt. A kezdeti céltalan csapongásokat, vadhajtásokat letisztáztuk, és néhány hónap munkájával megalkottunk egy szinopszist, ami alapján már egy biztos irányba el lehetett indulni. A történet alappilléreit a két család: a Carnon és a Whitborne adja, a szemfülesebb olvasóknak talán feltűnt, melyik szál, melyik íróhoz tartozik. Szakítani akartunk a hagyománnyal, miszerint egy naiv, halandó lány szemszögén keresztül nézzük a titokzatos és szexi vámpírokat. Bár a Still Life meglepő módon pont így kezdődik, de ez szándékos vörös hering volt. Be akartuk vezetni az olvasókat Lotte szemszögén keresztül ebbe a rejtélyes és tökéletesnek tűnő világba, hogy utána megmutathassuk milyen is igazából egy vámpír nem éppen tökéletes élete. 

MIT JELENT SZÁMODRA AZ ÍRÁS?

 

NEVRA - Alapvetően mindig kreatív területen tanultam vagy dolgoztam a képzőművészettől kezdve, a színházon át, a filmig bezárólag. Az írás szerves része az életemnek: egyrészt tanulmányokat, másrészt forgatókönyveket írok. A Still Life azonban más érzéseket táplál. Sokszor azon kapom magam, hogy az elvégzendó feladataim helyett már megint az új fejezeteken és a karakterek viszonyain agyalok. Buszon, út közben, elalvás előtt - folyton magas hőfokon éget a történet, ami fantasztikus érzés. Szeretek mélyen belehelyezkedni, szinte együtt lélegezni a szereplőkkel. Néha olyan mintha valóban léteznének, ami csodálatos, mert elfeledteti velem, hogy valójában mi alkottuk őket. Én ezért az érzésért szeretek írni.

 

MAXWELL - Az írás jobban segít feldolgozni a nehézségeket, mint a magamban beszélés, viszont olcsóbb, mint a pszichológus. Izgalmas élmény papírra vetni a gondolatokat, történeteket formálni a szétszórt ötletekből. Az írások számomra vizuális vallomások.

S T I L L   L I F E

  D R E A D F U L   S T O R I E S   O F   L O N D O N  

bottom of page